Honvéd-Vasas 4-0. Ha csak ennyit írnék, úgy tűnne, minden rendben van, pedig nem, nagyon nem. A kép csalóka, az eredmény valós bár hamis. Örülünk persze, nagy a siker, simán hoztuk a derbit, de az út odáig, szóval az volt legalább rögös. A hajtás után részletek, és egy kis kitekintés.

A nyáron hazatért régi kedvenc, Németh Norbi két góllal jelezte a Vasasnak, hogy kár volt lemondani róla, nekünk pedig azt: azért nem csináltunk vele rossz vásárt... A szimpatikus középpályás a két találat ellenére messze nem elégedett magával, önkritikus nyilatkozata sok hazai labdarúgónak lehet példa. Én pedig bízok benne: még sok hasonló hangulatú beszélgetés készülhet majd Norbival, ahogy ő mondta, most már nem csak gólok, de társainak kiosztott gólpasszok után is!

Fotó: honvedfc.hu.

Beharangozónkban annyit kértünk a csapattól: éljünk az eséllyel, gyerekek. Nos, ez megtörtént. Régen látott különbséggel vertük a Vasast, így a most következő érdemjegyeknél is felfele kerekített az össztanári értekezlet. Osztályozókönyv a hajtás után.

A bajnokság harmadik fordulójában a Vasas csapatát fogadjuk az idei megcsappant számű fővárosi tradicionál-rangadók egyikén. A Vasast, amely elleni meccsen a jelen erőviszonyok és bajnoki szituáció mellett bizony esélyesek vagyunk. Fura kimondani ezt, ízlelgetni kell a mondatot: bizony a 2007-es (sajna úgy fest kivételes) ősz óta nem jellemző ránk az esélyesség terhe, főleg a Bozsikban. Most igen, és ezzel jó lenne élni is. Esélylesés a hajtás után.

Esik.
Esőben indulok otthonról.
Pont az a fajta idő van odakint, amit pokrócba burkolózva, legfeljebb az ablakon át szoktunk nézni, miközben régmúlt dolgokról beszélgetünk.

Szomorú a kötelesség. A régmúlt hirtelen megelevenedik, a pokrócot sötét ruhára cseréljük, hogy nekivágjunk az esőnek, mert búcsúzni megyünk, egy olyan búcsúra, amiből csak egy van. A végsőre.

Bicskei Bertalant, az embert, a családapát, az edzőt, a barátot kísérjük utolsó útjára. Az embert, aki nem tudott egyszerűen közömbös lenni senki számára, mert mindenki szerette, tisztelte. Az embert, akinek a megjelenése, a léte sohasem ment eseményszámba, az embert, akiről megszoktuk, hogy van, hogy velünk van.

Nagyon fog hiányozni.

4 gól, idegenben, ebből az egyik a forduló legszebbjei között... mikor volt utoljára ilyen? Nem mostanában, annyi szent. Az összefoglalóval tekintünk vissza a szombatra kéjes mosollyal hátradőlve székünkben...

Kivételesen nagy horderejű sikert arattunk a dalos szurkolótáboráról, valamint őszinte az rockzenét kultiváló, copfos műsorközlőjéről híres szombathelyi stadionban. Nemcsak a néhány ezer fős kispesti törzsközönség aludhatott nyugodtan a szombat esti másfél órás netes élőközvetítés-frissítgetés után. Ferencvárosi testvéreink a levegőbe öklöztek, újpesti cimboráink képzeletben meglapogatták a hátunkat, angyalföldi barátaink elmorzsoltak egy csendes imát. 1 721 556 fővárosi lakos könnyebbült meg egy lágy szusszanással, ugyanis megszületett Budapest első bajnoki győzelme az OTP Bank Liga 2011-2012-es kiírásában, mégpedig miáltalunk.

A magyar sportújságírásban kissé jobban elmélyedők számára alaptétel, hogy a Népszabi sportrovatának megkerülhetetlen hatású zsurnalisztája, a tulajunk által átlag egyhavonta csípőből rommá-sírásózott Hegyi Iván maestro nagy barátja a cikkcímekben geg címén elkövetett pofonfa-rázásnak. A hazai gárdák közül így nem meglepően HI nagy kedvence a szombathelyi Haladás, amelynek neve félszezononként minimum egyszer ott figyel a legendás hétfő lapszámok sportoldalán. A "Szombathely: nincs Haladás", "Ez ám a Haladás", "Ez már Haladás", "Biztos szombathelyi Haladás" és hasonló mutációk olyan tuti szereplői a hétvégi fordulóösszefoglaló-címeknek, mint a célfoci kifejezés Prukner meccsvégi nyilatkozataiban, a Benfica-szerződés emlegetése egy Verebes életút-intiben,  vagy egy egészséges Dottore-besértődés, ha aktuális csapatának ellenfele nem feltartott kézzel megy ki a Mezey bébik ellen. Esetünkben most abban reménykedhetünk: a fent felsoroltak közül az első címverziót tölti majd be Iván bá a szövegszerkesztőbe vasárnap este, annak folyományaként: a Szombathely a második forduló után is pont nélkül marad. Szeretjük amúgy a Halit, de mivel most az ellenfelüket Kispestnek hívják, tán ők is megértik e rosszkívánságunk mibenlétét... esélylatolgatás a hajtás után. 

Igen, jól látjátok, az új idényben új indulót avatunk, bár ezt a klub valamiért egyáltalán nem veri nagydobra. A tavalyi világbajnokság idején hódított Wavin Flag című slágeren alapuló nótát először a Katowice elleni meccs előtt mintegy fél órával hallhatta a tribünön pirosra sülő harminc drukker, majd az ETO elleni derbi előtt is felcsendült, de igazán akkor sem okozott nagy hype-ot. Most viszont elkerülhetetlen e fantasztikus szám meghallgatása, amely néhány magas beosztású tanerőnek olyannyira megtetszett, hogy – az eddigi indulóval együtt – érettségi-feladattá nemesítette azt. A hajtás után a 2050-es írásbeli irodalom-érettségi szövegalkotási komponensének egyik feladatát és annak mintamegoldását láthatjátok, majd meg is hallgathatjátok az igen míves dalt.

Végre egy idény, amikor talán nem kerül elő Szuribá neve. Harmincadik perc, tikkasztó hőség, a korzón sétálok az eredményjelző oldalán lévő mosdó felé. Szuribá, ahogy mindig, ismét ott áll a kanyarban. Kis kihagyásokkal negyven éve a Bozsikban. Klublegenda.

Elmosolyodok, végre egy idény, amikor talán nem kerül elő Szuribá neve. Jól játszunk, eggyel megyünk, csak a büfében ne lenne akkora sor. Nyugodt vagyok. Visszafelé Szuribá ugyanott áll, ugyanúgy klublegenda, bár kissé hátrébb húzódik a kandaláber vetette árnyékba.

Idén nem, az nem lehet, hogy idén is vele riogassuk az aktuális mestert, nem jöhet még egy kilátástalan idény. Idén nem.

Csalódott volt a Győr elleni vereséget követően vezetőedzőnk, Supka Attila, aki azt is fájlalta, hogy az első félidő jó foci hangulatáért nem tudott a csapat 3 ponttal kedveskedni a szurkolóknak. Supka ugyanakkor arról is beszélt: nem minden játékos képes feldolgozni egyelőre az új  igazolások teremtette versenyhelyzet okozta stresszt, és ez a tegnapi találkozón is meglátszott.

Mi csak bizakodni tudunk hogy e problémák csupán átmenetiek, és Szombathelyen az első félidő eleji arcunkat mutatjuk - ám most majd 90 percen át.

Fotó: Babar.

Remek teljesítménnyel, több bravúrral is előrukkolt tegnap Kemenes Szabolcs, akinek nevét két ízben is skandálta a tábor (egyszer például egy szenvtelen átlépős csel után). Vele beszélgettünk a találkozót követően, mikor is kiderült: bár bosszús az eredmény miatt, úgy tartja: jó csapatunk lesz.

Fotó: honvedfc.hu.

Elindult hát a szezon. Elindult, és akármi is lesz, jó hogy elindult. A vereség ellenére is. Jó volt a nyári fülledt fűszag, jó volt az ünneplő akadémiai korosztályokat látni a szünetben, jó volt újból találkozni a fotóskollegákkal és még Maros szpíker kommentárjait is jó volt hallgatni. Egyszóval jó volt megint tétmeccsen szívni a Bozsik levegőjét. Szeintimentális bevezetőnk után pedig következzen az osztályzatok sora, dícséretek, feddések, bizakodás, pesszimistáskodás, jövőbe nézés...vágjunk bele.

Korábbi kapusunk és többszörös bajnok sikeredzőnk, a válogatott egykori szövetségi kapitánya, egy csendes, mindig nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendő ember hagyott itt minket. Oldalunk, hasonlóan a hazai futballközvéleményhez, megdöbbenéssel értesült a hírről, és részvétét fejezi ki mind a családnak, mind a közeli barátoknak. Gyászukban osztozunk, Bercibá emlékét örökre megőrizzük.

Köszönünk mindent, és további jó játékot, máshol, immár másokkal.

Ezt is megértük: a csütörtöki csapatfotózás után nagy erővel, hibátlan dinamikával és példás sallangmentességgel kezdtek áramolni a hivatalos honlapra a spílereinkről készült fotográfiák, amelyekből fény derül a nagy titokra: hosszanti csíkos mezben szántják fel idén a Bozsik gyepét Németh Norbiék. Ajándékboltos infóink szerint azonban csupán három dressz érkezett a fényképezésre a Nike belgiumi központjából, így elképzelhető, hogy holnap még a tavaszi garnitúrában szereplünk.

fotó: honvedfc.hu

1, azaz egy nap a rajtig. Ha heti visszaszámlálásunk nem is volt teljes (hisz csak 5,3 és most 1 nappal a rajt előtt jelentkeztünk ilyen típusú posztokkal), remélhetőleg örömünk már az lesz holnap este 6 fele, az ugyanis azt jelentené: jó rajtot vettünk. Esélylatolgatás a holnapról, röviden, szubjektíven.

...azaz 3 nap még a rajtig. A keddi szurkolói mélylélektanozás, illetve a tegnapi ankétbeszámoló után mai rövid kis felvezetőnk is inkább a vágyálmok, semmint a kőkemény realitás talaján csattog végig kihegyezett stoplis csukákkal... Miről is beszélünk?

A klubhonlapon megjelent hír szerint véglegesítettük a 2011/12-es bajnokság őszi szezonjára a keretünket. 27 játékosnak osztottak végül mezszámot, köztük a negyvenet betöltő Tóth Ivánnak, és a régóta sérüléssel bajlódó Hercegfalvi Zoltánnak, valamint több saját nevelésű játékosnak.

A hajtás után néhány statisztikai érdekességen keresztül mutatnánk be a csapatot.

"Nagy reményekkel vágunk neki a szezonnak, de hát melyiknek nem?" - ezzel a mondattal nyitotta meg Hemibá (maradnánk ennél az elnevezésnél, hiszen a magyar néplélek a -bá, apó, bácsi jelzőkkel csak azokat illeti, akik valóban tiszteletet érdemelnek) a 2011/12-es bajnokságot felvezető szurkolói ankétot tegnap, majd néhány tálca hideg sörrel vendégelte meg a nagy meleg ellenére is kilátogató mintegy 100 főnyi érdeklődőt.

A találkozón természetesen képviseltettük magunkat, és a hajtás után röviden megpróbáljuk összefoglalni az ott elhangzottakat.

...azaz öt nap van még hátra a 2011-12-es rajtig. Drukkerkezek feszülnek meg a Balaton-parton a behűtött sörösüvegeken, vagy elkínzottan a munkahelyi klaviatúra előtt. A magára valamit is adó bohócliger-drukker, ezen belül a kispesti vállfaj, gondolatban már összeállításokat vázol, kezdőcsapatokat kreál, s míg egy jó unalmas irodaértekezlet zajlik a jövendőbeli melókról, az ütemterv helyett inkább egy Zelenka-féle beívelésen vagy Németh Norbi várható második debütjén jár az agya...kezdődik a szezon.