Ahogy már beharangozónkban jeleztük: keretes szerkezetbe foglalta a hosszú hétvégével egybekötött nagyerdei vizit az idei Honvédos utazó-évünket - és abban is bíztunk, hogy számszakilag is igaz lesz ez, azaz (legalább) egy döntetlennel térhetünk haza a cívis katlanból. Nos, örömmel jelenthetjük, hogy mindez így is történt, és egy küzdelmes, fogcsikorgatós meccsen elértük, hogy a szezonban az első klubként pontot szerezzünk az igazi oroszlánbarlangnak számító Oláh Gábor utcában.

Már a találkozóra megérkezve és átküzdve magunkat a rendőrkordonok során, látszott, hogy szépen özönlik a nép a sporttelepre. Az akkreditáció perceit követően a fotóskollega a pálya széle felé vette az irányt, mi pedig a sajtópáholy irányába igyekeztünk, ahol helyet foglalva az is kiderült: ha telt ház nem is, de combos nézősereg várja a forduló rangadóját. Köröttünk a főlelátón decens cívisek sora köszöntötte lelkes tapssal az övét, a szürkületben markáns őszi lombszíneket produkáló fák a szembeoldalon pedig olyan hatást keltettek, mintha valami ódon olajfestmény adná a tájképi keretet a sporttelepnek. Valljuk meg, azért van egy hangulata ezeknek a nagyerdei focifiesztáknak - főleg ha Kispestünk nem alárendelt szerepért jelentkezik be, s ponttal-pontokkal távozunk, hogy a supkai credó-t idézzem.

Egy klasszisteljesítmény és számos brusztoló harcos - ez kellett ahhoz, hogy bosszantó hibáink ellenére az első csapat legyünk, aki pontot hoz el a Hajdúságból idén. Ki szerez Debrecenben vendégként pontot? CSAK A KISPEST! Osztályozunk, tehát vagyunk.

Az idei év első nagyobb, komolyabb túrája Debrecenbe vitt minket, s minő véletlen, az a koratavaszi nap ugyanúgy egy hosszú hétvégébe esett bele, mint a mostani. A különbség mégsem elhanyagolható. Akkor 2 vereség után, a kiesés rémétől sem függetlenítve magunkat utaztunk a cívisvárosba, míg ezúttal az első helyen álló DVSC-hez úgy indulunk vizitálni, hogy 3. helyen vagyunk. Igen, 13 forduló után. Hittük volna? Nem nagyon. De evés közben jön meg az étvágy!

Lehet-e alkohol, szotyi és zsíros kenyér nélkül jól éreznünk magunkat egy október végi, NB I.-es meccsen? Mihez fogunk kezdeni a három alapkellék nélkül? Kénytelenek leszünk nézni, mi történik a pályán? Azért nem ilyen súlyos a helyzet, a Honvéd-Diósgyőr bajnoki kellemes szórakozás. A pálya széléről csodálhatjuk a fiúk technikáját, a hátunk mögött pedig az ország legjobb tábora, a diósgyőri üvölt fáradhatatlanul.

A cikk teljes szövege elolvasható itt.

(via mozgólépcső)

Péntek, 13. forduló. Akár a futballozó fekete macskák nemzeti ünnepe is lehetett volna a hét utolsó napja, de szerencsére jelesebb esemény, a Bohócliga bronzcsatája foglalta le agykapacitásunk jelentős részét a hét legutolsó munkanapján. A Sport TV sajátos műsorrendjének köszönhető, rendkívül furcsa időpont végül a vendégek számára tartogatott legalább akkora balszerencsét, mint Bognár Gyurinak a Sopron belvárosában található kaszinók félkarú rablói, mi pedig újabb derbit nyerve nagy lépést tettünk az őszi harmadik hely felé vezető poros dűlőúton. Beszámoló a hajtás után.

Emlékezni jó, hisz az ember visszarévedve a múltba, felidézve a szép momentumokat az adott téma kapcsán, amin épp gondolatai járnak, merít egy kis boldogságot... jó is ez. Emlékezni kell, hisz az emlékek, a történések jelölik ki a pontos, masszív vázát, tudati keretét az adott közösségnek - a közösen megélt nagy pillanataink összekovácsolnak minket. Mi is szeretünk itt a blogon emlékezni, és nagyon úgy fest, hogy Ti is szerettek, olvasók, kommentelők, hisz az idei tavasz kezdetéig elég jó visszhanggal futott retrospektív sorozatunk is a kilencvenes évek idényeiről - amely sorozatot egyébként a téli szünetben folytatjuk is. Szóval ha emlékeket kavarunk fel, főként ha jókat, dőlnek a kommentárok, megindul a kollektív szempárásodás - jó dolog ez, na. Csak legyen mire emlékezni!

Nos, most van. Október 23. ünnepi mivoltát nem kell ecsetelnem. Ám a Honvéd-drukkerek szívének és agyának 1-1 kis darabja az '56-os események mellett másra is emlékszik e napon, ha fejből, rögvest nem is, de az annalesekben utánaolvasva azért homlokára csapva: bizony, ezen a napon kaptuk el '91 őszén a 7 hónap múlva már BL-döntőt nyomó Sampdoria Genová-t. 20 éve már.

Idén -nem utolsó sorban helyezésünk miatt- sok rangadót játszunk. Ősszel úgy alakult, hogy ezeket rendre itthon vívtuk meg. És nyertük meg - tegyük hozzá! Ha nem lennének a bosszantó döntetlenek és vereségek a középcsapatok ellen, a tabella csodásan festene - no de így se csúnya. Osztályozókönyvünk következik az újabb behúzott derbi után.

Kezdjük a lényeggel, magával a bárhogy olvasható statisztikával: a Diósgyőr két éve nem nyert idegenben, ami még a Videoton vonatkozó mutatójánál is rosszabb. Természetesen a Diósgyőr az elmúlt évet egy teljesen más ligában töltötte, mint mondjuk mi, így a statisztika relevanciája máris kérdéses. Főleg úgy, ha tudjuk, előtte - részben - Tornyi Barnával próbálkoztak valamit karistolni. (Velünk ellentétben Miskolcon képesek ugyanabba pocsolyába kétszer, sőt háromszor is belelépni, de persze ez is túlzás picit, mert Tornyi Barna minden Diósgyőrnek csak egyszer volt edzője, és gondosan sosem ugyanannak.) Jó lenne, ha nem épp most törne meg ez a széria, amikor ...

Ilyenkor fáj egy kicsit, hogy holnap nem játszhat sem Danilo, sem Akassou, akik az elmúlt időben berúgták a büntetőiket.

(forrás: iusedtofuckpeoplelikeyouinprison)

1997-98 egy fura bajnokság volt. Visszatért ismét Kovács Kálmi, hogy valami nézeteltérés miatt négy forduló után újra, és ezúttal végleg elhagyjon bennünket a pályán; új manager érkezett, Krémer Károly nevét azóta is félve merjük csak kiejteni a Bozsik sokat megélt lelátóin; és új csapat épült. Vettünk egy komolyabb csomagot Békéscsabáról, és bár - tudjuk be zsenge fiatalságomnak - én Majorba simán beleláttam az új Warzychát egy röpke pillanatra, a többiek még talán annyit sem mutattak mint ő, és ezzel igen alacsonyra tettem most a lécet.

Az első fordulóban Diósgyőrbe látogattunk. Csaknem teltház, remek kis hazai kezdő, és a kíváncsiság, hogy vajon mi lesz nálunk?

Ne szépítsük, megalázó 5-1. A mérkőzés számunkra egyetlen értékelhető pillanata (azon túl, hogy Csőke Gergely másodszor és egyben utoljára viselhette a mezünket) egy elzárás volt Kovács Kálmitól, amiből előtte és utána sem láttunk egyet sem magyar pályákon. Részsikernek is kevés.

És aztán jött a tavaszi nyitóforduló, özönlött a tömeg a Bozsik felé, a Diót vártuk visszavágóra. A tovább után videón a Honvéd elmúlt 15 évének talán legjobb pályán mutatott játékának összefoglalója.

Lement az idényből 12 bajnoki, (sajnos) csak 1 kupameccs és további 4 Ligakupa-találkozó, vagyis összesen 17 mérkőzés. A hétközi kontenthiányra való tekintettel gondoltuk, érdemes lenne végigpörgetni, hogy mégis ki mennyi úgy általában. A tovább után rövid keretmustra.

További videók és edzői nyilatkozatok: kapos.hu. A mérkőzés összefoglalóját szintén a kapos.hu-ról emeltük át, mivel az oldal nem támogatja a beágyazás lehetőségét.

Alaptétel: nehéz egy csapatot úgy osztályozni, hogy adegy: idegenben ment kettővel harminc perc után, majd simán döntetlenre adta az előnyt; adkettő: azon túl, hogy gyengék voltunk, az ellenfél még gyengébb. Ott álltunk a késsel, rátettük a torokra, majd ismét elfelejtettük megrántani.

Az alaptétel folyománya: Supka Attilát szóval kell tartani félidőben, ezentúl TILOS beengedni az öltözőbe! Harmadik olyan idegenbeli meccsünket játszottuk, amit nagyjából megnyertünk az első félidőben, majd jött a szünet, és a másodikban valami teljesen más. Ez egyszer belefér, kétszer még elfogadható egy idényben, de háromszor és szorosan egymás után már sok. Érthetetlen.

Az alaptétel folyománya által felvetett költői kérdés: Supka mester ennyire ne tudna meccselni?

Az alaptétel folyománya által felvetett költői kérdésre adott lebegtetős válasz: nem hisszük, de valami lehet benne.

A tovább után osztályozunk, és bár vitaképesek vagyunk, az érdemjegyek nem érdemtelenek, Kaposvár és Balatonföldvár között születtek, részben a hatvanhetes úton, részben az M7-es autópályán, egy Suzuki nyégyfős utazóközönségének súlyozott átlaga alapján.

Unalmas az elmúlt hetek idegenbeli meccseinek szcenáriója, de úgy tűnik, hogy a spílerek által alkotott rendezőgárda rendkívül élvezi az idegeink tönkretételét. Kaposváron megint megvolt a fór - sőt egyenesen két góllal mentünk bő fél óra után –, azonban nem sikerült megtartani, így ismét csak a szentségelés, a fogszívás maradt számunkra. Feldúlt, de egyre inkább beletörődő értékelést olvashattok a hajtást követően.

A gyengébb bajnoki szereplés után általunk olyannyira várt fellélegzés, megtisztulás két hetének ma vége szakad, a kispesti hopliták délután Somogyország szívében, a Pruki-kávé elsőszámú hazai lelőhelyén, Kaposváron szúrhatják lándzsáikat ellenfelük szívének közepébe. A Sisa főtörzs által irányított Rákóczi-bérencek mindent meg fognak tenni hazai földjük megvédéséért, azonban túl kell járni az eszükön, és be kell bizonyítani: nem a forgandó hadi szerencse oka a két sereg közötti tisztes különbség a tabellán. Tömör beharang a hajtás után.

Ólé, ólé,
A kispesti szív feldobog,
Ólé, ólé,
A csapatunk nyerni fog.
Piros-fekete a szívünk,
oroszlán a címerünk,
szeretjük a szép lányokat,
és mindenkit elverünk.

A kötényblogon jelent meg a hír, hogy az őszi idény hazai mérkőzéseire kedvezményes bérletet adtak ki. Hogy mi ebben a rendkívüli? Annyi mindössze, hogy remek ötlettől vezérelve, elküldték a linkelt oldalnak is a sajtóközleményt, vagyis mindent megtesznek azért, hogy még több hölgy látogasson ki rendszeresen a Bozsikba! Jól állunk, dobogóért megyünk, Sanyika visszatért, hát persze, hogy minden rendben. Azaz majdnem minden.

Várunk mindenkit szeretettel, mert miénk ez a sárkánybarlang, az ellenfél itt szalutááááál!

...eszembe jutott, hogy ezt felvésem ide. Nem egy nagy sztori, nem különösebben vicces, nem is nagyon tanulságos, de örültem hogy megesett. Sivár hétköznapokon bármilyen bearanyozásnak örvend az ember. Ha Honvédos, és ez az örömforrás a Kispesttel kapcsolatos, akkor még inkább. Életérzés következik.

A DIGI Sport napindító műsorában, a Reggeli Startban Szombathy Pál műsorvezető vendége volt Supka Attila, a Budapest Honvéd vezetőedzője. A 2011. október 6-i adás megnézhető itt, illetve eredeti helyén, a DIGI Sport honlapján (HD minőségben).

11 forduló telt el a szezonból, azaz durván a bajnokság harmadánál járunk. Itt az ideje az első mérlegmegvonásnak - ami most esetünkben nem is olyan könnyű. Hol a helyünk a nap alatt? Mire számíthatunk a bajnokság végén?

Ezt persze lehetetlen pontosan megjósolni, magam is hiába kérdezgetem naivan bármely játékosunkat interjúinkban - honnan is tudnák... de mi honnan tudjuk? Hogyan érezzük ezt mi, szurkerek? Fáradt szerda reggeli gondolatébresztés, majd várjuk a véleményeiteket.