Anno 1991 júniusában ültem a TV előtt és azon morfondíroztam, hogy az év edzője, a bajnokcsapati cím, illetve a gólkirályi díj mellé még mi a trükkös hekket tud begyűjteni kedvenc csapatom, mikor obligát rövidújjú törtfehér ingében Vitray maestro bekonferálta, hogy a szezon góljának azt a Csehi Tibi suvasztást tették meg amin élőben csöpögtettem nyálat a korzó lépcsőjén üldögélve az 1991-es későtavaszi bajnokavatónkon. Szép emlék ez. Eszembe is juttatott valamit.

Az elmúlt héten Ti, olvasók értékeltétek a játékosokat, a stábot, a csalódásokat, a pozitív meglepetéseket, mi pedig hamarosan kielemezzük a válaszaitokat, és jó eséllyel a szerzők is tolják majd a saját okosságaikat a szezonról. No de mielőtt a részletekbe merülünk, valamiről emlékezzünk meg amit bíz kihagytunk eddig: a legszebb gólról. Mert ez az ősz hozott bizony nem kevés vörös-fekete badge-dzsel felcímkézett dugót, úgyhogy lehet válogatni.

Ami nincs arról nem beszélünk - szöttyögte fél-fejhangon Eperjes Károly a Csapd le csacsi c. hazai kultfilm ex-munkásőreként az emlékezetes csalitos jelenetben. Nos a népszerű Szamóca e mondatát a "kispesti csatársor 2010-2011" téma kapcsán is bőszen mantrázhatná, ugyanis az elmúlt szezonbeli csatárkészletünk és -teljesítményünk bizony ott van eddigi 20 éves kispester pályafutásom legdecensebb mélypontjai között, már-már az 1997 őszi, oktalan Jovanovics és még zöldfülű Kabát kettőse által fémjelzett sort, vagy éppen a Dolcettis tavasz ifjabb Bozai Gyulára Bozori mesterre (köszi, Babar) épített, az említett delikvens siralmas onemanshow-iban bízó támadószekcióját megidézve. Csatárjátékunkra tekintünk hát vissza, és előre a jövő esélyeire, egy olyan év után amikor örökre beégett emlékezetünkbe a korábbi "Tangara" "Török Laci" és "Bozsovics" fájlnevek mellé a Rouani, Rufino, Danilo, Bright márkák sokasága.

Két hét telt el azóta, hogy elhatároztuk, összegyűjtjük nektek a Hemingway-éra alatt megvívott öt legemlékezetesebb Honvéd-összecsapást. A válogatásos brainstorming megkezdése után azonban egyértelművé vált: annak ellenére, hogy nem klubtörténelem legacélosabb félévtizedén vagyunk túl, ötnél sokkal több mérföldköve volt az elmúlt időszaknak. Éppen ezért megkettőztük a keretet: a sorozat első részében öt bajnokit emeltünk ki, ma pedig ugyanennyi magyar, vagy nemzetközi kupás derbit elevenítünk fel. Hegyi Iván nyilván nem nyalná meg mind a tíz ujját a lista láttán, kevésbé ínyenc vendégeink viszont jóllakhatnak, de csak a tovább után.

Ahogy azt az elmúlt hetekben megszokhattátok, posztonkénti évelemzésünket folytatjuk, áttekintve az adott csapatrészben megforduló harcosok sorát, értékelve az éves teljesítményeket, és kicsit előretekintve a következő idényre is: mit várhatunk vajon a keretben maradó arcoktól 2011-12-ben? Hajtás után mai penzumunk, a középpálya következik.

Folytatjuk múlt hét végén megkezdett posztelemző sorozatunkat az elmúlt szezon értékelésének bűvöletében. Nagyítónk alatt ezúttal a védelem, ahol olyan epizodistákról is megemlékezzünk, mint Cséke tanár úr vagy a legendásan míves megoldásairól híres Cuerda, de a fő hangsúly a törzsgárdistákon lesz, Taki Ákostól Sorinon és Debrőn át Hajdú Norbiig, Lovrics Ivánig (Lovrics Iván - e névvel Rejtő regénybe lehetne pályázni, mint szökött orosz legionista a Mukhtár-oázisban). Hajtás után kezdünk!

Vége. Nemcsak a szezonnak (immáron két marathóni hete), hanem az érettségi-időszaknak és az ötéves középiskolai zűrzavarkeltésnek is, így végre ismét száz százalékos krafttal vetem bele magam blogunk szerkesztésébe. 2006-ban azonban nem csak én léptem a szamárlétra egy masszívabb, kevésbé elkorhadt fokára, hanem kedvenc klubunk háza táján is rendszerváltás zajlott le. A hivatalos klubhonlapon 2006. június 16-án jelent meg a nyúlfarknyi hír, mely szerint Pierro Pini - engedve haragos legénysége akaratának – az azúrkék tengerbe vetette magát az általa több ízben meglékelt kispesti kalózhajóról. Szűk három hetes (nyilván a vitorlás fenekében található dugisör kóstolgatásával eltöltött) interregnumot követően új kapitány érkezett a fedélzetre, július 6-án felhúzták a csillagos-sávos lobogót az árbocra. Az azóta eltelt időszakban két kupasiker a mérlegünk, azonban az MK-fieszták és a nemzetközi csörték mellett érdemes az öt legemlékezetesebb bajnoki derbit is felidézni.

Szezonértékelő sorozatunkon belül induló miniszériával folytatjuk az elmúlt bajnokságra visszanéző írásaink sorát, a posztonkénti csapatértékeléssel. Természetesen az első epizód kikről másról is szólhatna mint a kapusainkról. Akikből idén is volt bőven. 3 cerberus fordult meg a gólvonal előtt az első osztályú mérkőzéseken, s a nagycsapat kapuján kopogtató Kunságival is érdemes röviden foglalkoznunk ha a jövőt fürkésszük... Nézzük hát, miből éltünk 2010-11 során, portás téren.

Régi vesszőparipám hogy évek óta hiányolok egy évekig stabil kapust Kispestről, egy ikont, aki , kiindulva csapatunk utolsó 15 éves átlagszerepléséből, hátul tudná hozni (sorozatos!) bravúrjaival azt a biztonságot ami a kiemelkedő szerepléshez kéne. Sajna mióta én nézem a Kispestünket, ilyen kapushérosz volt, nem is egy, nem is ezért a sajnos...hanem azért mert az igazán nagy kalibereket nem tudtuk hosszan itt tartani. Két kivételt ismertem csupán, a 3 és fél idényen át itt védő, ám a vége fele már erősen eladni kívánt Brockhauser, illetve pont az ő utóda, a vészkorszak elejét böcsülettel végigbravúrkodó Vezér Ádám. De meddig volt itt a zseniális Petry? 1 év... az őt az utódok közül egyedül igazán megközelítő Nota Gyula? 1 év, abból fél év védés... Molnár Levi másfél év, hogy az NB1be visszajutva Orazével és Erdélyivel égessük Grosics és Faragó Lajos egykori posztját...áhhh. Van aki pedig egyszerűen méltatlan volt a mezre bármilyen jó kapus is - ugye, Rabó?

Héroszok vagyunk. Akit ugyanis eddig nem szállítottak a legközelebbi ambulanciára kóros Bohócliga-hiány alapos gyanújával, az bátran kijelentheti, hogy a nyolchetes nyári pauza első hét napját gond nélkül teljesítette. Ezért a páratlan teljesítményért pedig jutalom jár, ami jelen esetben az év végi képes szezonösszegző-sorozatunk harmadik, egyben befejező része. Ezúttal a fiúk tavaszi szereplését idézzük fel tizenhat fotográfia segedelmével, az első góltól egészen utolsóig. A dugókon kívül pedig láthattok ásító Hercegfalvit, mutogató Supkát és erőlködő Zelenkát is. Ezek pedig – valljuk meg – kuriózumok, de minimum nyalánkságok.

Véresszájú, mindennapi betevőt és szezonvégi nyalánkságokat váró és igénylő olvasóink fellélegezhetnek: megérkezett képes összefoglaló-sorozatunk következő darabja az ősz második fele és a tavaszi felkészülés legjobban elkapott pillanataival. Van itt minden. Láthatjátok Szabó sporttárs nagy dobását, szórványos ollózásokat, a kaposvári incidenst, illetve a Vidi-verést. Fotóorgia és háromrészes sorozatunk második darabja a hajtás után.

Miután hivatalosan is vége a 2010-2011-es Bohócliga-kiírásnak, eljött a felidézés, az összegzés, majd az elraktározás ideje. Túl vagyunk a tavaszi meccseink történetének általános feldolgozásán, és a budapesti szezon kiértékelésén, azonban a legjobb játékosok díjazása, és a különböző statisztikákon való elmélázás még előttünk van. A szerkesztőtársakkal úgy döntöttünk, pihenésképp az idény hangulatát legjobban visszaadó képeket is elétek tárjuk némi kommentárral fűszerezve. Háromrészes sorozatunk első epizódjáért katt a tovább gombra.

A bajnokság véget ért, a nyár kitörőben, játékosaink boldogan dalolhatják a ’80as évekbeli Asterix-képregények rímjeit kölcsönvéve: „Bozsik-stadion a hazám, szabira mentem lazán”. Jobban eleresztett drukkereink is nyári utazásaikat tervezgetik, persze szigorúan az első felkészülési meccsig bezárólag, hisz a következő 1 hónapot is nehéz lesz kibírni a sokat szidott Bohócliga nélkül. És mit tesz eközben a kispestblogger, aki lassan bepállik a légkondiját vesztő irodában, José Camachót megszégyenítő cowboyfoltokat növesztgetve a nyakig gombolt ing neccesebb pontjain? Mit tenne – összefoglal, visszatekint, értékel, summáz. Számot vet, analizál. Nézzük, mire jut e tavasz kapcsán…

Rendhagyó módon már egy csörtével a szezon befejezése előtt elkezdjük az év eseményeinek felgöngyölítését, mégpedig a lehető legfájóbb statisztikával. A mindig nagy presztízzsel bíró, ugyanakkor még grafikon-gurunk, hanta által sem számon nem tartott Budapest-bajnokság ugyanis a 29. bohóczsúron, az Újpest elleni zakóval véget ért. Förtelmesen sokkoló adatsorok következnek, a hajtás csak erős idegzetű szimpatizánsainknak ajánlott.