Soha vissza nem térő ajánlat! Legyél te is a Honvéd igazolt játékosa! Amennyiben a képre kattintva elinduló játékban egyetlen büntetőt sem tudsz berúgni, hétfőn a portán leadva vár majd a névvel ellátott mezed, a klubházban pedig a biankó szerződésed!

Játékra fel, és hajrá!

Már recens posztjainkban is jeleztük (kissé túlzó a királyi blog-többes, aláírom, mivel jórészt csak Hanta emlegette a témát, lévén jómagam beszippantódtam a munka rengetegébe), hogy alakul a keret, lassan tavaszi start, körvonalazódik (legalábbis kellene neki) a kezdő. Múltkori, átmozgatókérdéses posztunkban már a kommentek jeleztek is némi irányt, megnyilvánultunk spontán mi,  szerzők, és Ti, kommentelők. Ezen a vonalon haladnék most tovább, a várható alapcsapat kapcsán a tisztázókérdéseket véve sorra, a teljesség igénye nélkül, ad hoc módon, szándékunk szerint vitát generálva.

Anno 1991 júniusában ültem a TV előtt és azon morfondíroztam, hogy az év edzője, a bajnokcsapati cím, illetve a gólkirályi díj mellé még mi a trükkös hekket tud begyűjteni kedvenc csapatom, mikor obligát rövidújjú törtfehér ingében Vitray maestro bekonferálta, hogy a szezon góljának azt a Csehi Tibi suvasztást tették meg amin élőben csöpögtettem nyálat a korzó lépcsőjén üldögélve az 1991-es későtavaszi bajnokavatónkon. Szép emlék ez. Eszembe is juttatott valamit.

Az elmúlt héten Ti, olvasók értékeltétek a játékosokat, a stábot, a csalódásokat, a pozitív meglepetéseket, mi pedig hamarosan kielemezzük a válaszaitokat, és jó eséllyel a szerzők is tolják majd a saját okosságaikat a szezonról. No de mielőtt a részletekbe merülünk, valamiről emlékezzünk meg amit bíz kihagytunk eddig: a legszebb gólról. Mert ez az ősz hozott bizony nem kevés vörös-fekete badge-dzsel felcímkézett dugót, úgyhogy lehet válogatni.

Bármennyire is bíztatónak ígérkezett a szombati pápai túra (vonzó kisváros, szép tájképi keret -szolgáltatja: a Bakony-, jó formában lévő csapat nálunk, pechszériás Pápa amott), a vége az lett, mint Kecskeméten. A második félidőben széjjelfociztak minket. Hiába jobb a csapatunk most, mint tavasszal, hiába játszottunk élvezetesen az első félidőben, hiába jöttünk most sokkal jobb előjelekkel Pápára, igazolódott a Honvéd-axióma: ha nekünk áll a zászló valamennyire, akkor valószínűleg Francis Ford Szoppola rendezi az esti filmet.

Őrültekháza délelőtt a melóhelyen, monitor előtt szétfolyó szemek kettőig, majd haza, kocsi fel, szállítandó drukkerek fel, flúgos futam Zaláig, elnézett autópályatáblák, útszakasz-felbontások, majd egy hihetetlen meccs, végül hévízi csárdalátogatás és éjjel kettőkor a wekerlei ágyba beesés. Őrült nap volt? Igen. Rommáfáradtam? Igen. Megérte? IGEN!

Téli elmélkedésünkhöz hasonlóan ezúttal is többféle variáción osonkodunk végig a taktikai elképzelések dzsungelében - bár ezek között sok lesz az átfedés, hiszen keretünk gazdasága azért még nem versenyezhet variációs lehetőségek terén mondjuk a '93-as Milan anyagával... Ennek ellenére nüanszokban mérhető eltérések azért vannak a vázolt felállásokban és mint tudjuk, az Ördög a részletekben (nomeg Zaréval, Meksszel és Kirchmayerrel együtt az 1992-es Siófok középpályás-sorában) lakozik.

Kellett már ez. 1 hónappal vagyunk az utolsó NB1es tétmeccsünk után és vagy egy hónappal a következő előtt, az edzőmeccsdömping jövő héten indul csupán. És szidhatjuk, kárhoztathatjuk a csapatot egész tavasszal, szívhatjuk a fogunkat Danilo balettelőadásain, Moreira agyzsibbasztásán, Bright oktalanságán, a fiatalok gyámoltalanságán, magunknak is sokszor nehezen vallva be - de bizony rohadtul tud hiányozni még ez a régi sikereire csak nyomokban emlékeztető Kispestünk is, ha hetek telnek el "üdítő" látványuk nélkül. Kell nekünk a Honvéd, na. Így tegnap valóban a sivatagban már csak hasizmának perisztaltikus mozgásával kúszó vándor számára felsejlő oázisbeli forrásként érkezett az Orosháza elleni NB2-es osztályozó első felvonása. Ugyan "csak" a fakó játszik, ugyan ők nem a szemkápráztató játékukról híresek, ugyan ez még nem az NB1-es nyitány, de legalább tétmeccs, Honvéddal! Citrompótló.

A találkozó végén fiatal szűrőnk, Hidi Patrik, illetve a "cséká", Hajdú Norbi is mikrofonunk elé állt, értékelve a mérkőzést és kicsit előretekintve a Kis Carlo atomcsapata elleni összecsapásra.

Norbi:

Partrik:

Fotók: honvedfc.hu.

A fél net a francia alsóbbligás Mulhose-Louhans meccsen elbénázott szabadrúgáskombón röhög, miközben (minő büszkeség) Hajdú és Rufinho egy nagyon hasonlót hozott össze az őszi záró-, vagy inkább a tavaszi nyitófordulóban.

Az eredeti változatot ugyan hárman oldották meg teammunkában, minálunk pedig csak ketten, de ez ne szegje kedvünket, még két hét tűkönülés, és irány a Hungária körút. Hátha ott valami hasonlóval rukkolunk inkább elő:

Apropos, Botisról tudni valamit? Marad?